Elkoltoztunk!

Sok oka van, hogy ennyire elmaradtam: Egyszer az, hogy a hetvegen gyakorlatilag nem voltunk a varosban, masodszor az, hogy tegnap es ma delelott meghalt az internet az egyetemen, harmadszor pedig az, hogy a koltozessel voltunk elfoglalva.

Mindenfele korulmeny ellenere mind a heten erot vettunk magunkon, es maradtunk a mar korabban bemutatott csodalatos palotaban. DE! Emlitettem, hogy gyanakodtunk egy egerre. No csutortok este kiderult, hogy egerunk nincs, patkanyunk viszont van! Megpedig nem is kis peldany! Mivel csutortokon mar ejfel magassagaban talalkoztunk a remmel, rossz erzesek kozepette, de maradtunk, reggel viszont szervezkedesnek indultam, es a Lonely Planet seitsegevel talaltam egy remek kis hostelt. Meg aznap at is koltoztunk! Kepeket rakok majd fel rola, de eloljaroban annyit, hogy semmi extra, egy nagyon pici szoba (kb.10nm), egy nagyon kicsi zuhanyzo/WC-vel (1,5nm), viszont maximalisan allatmentes, es lepukkant ugyan, de tisztanak mondhato. Arrol nem is beszelve, hogy 120.000Rp egy ejszaka egy szoba, vagyis kb. 1200Ft-ot fizetunk fejenkent es ejszakankent. Kifejezetten helyes kis hely sok hatizsakos europid turistaval, raadasul az egyetemhez is joval kozelebb vagyunk. Kis trukkozessel le lehet huzni a WC-t, van melegviz, ami zuhanyrozsabol folyik, keresre pedig adnak tiszta agynemut. Maximalisan elegedettek vagyunk az uj korulmenyekkel! :)

A komikus resze a dolognak, hogy csak harman koltoztunk el: Carla, Vesna (o az egyik szloven lany), es en. Valamiert a tobbiek nem ereztek ugy, hogy nem kellene patkanyokkal osztozniuk a lakason...

Es a non plus ultra, hogy igy vegleg megoldodott Adi lakhatasa is! Azt hiszem, kedvelni fogjuk ezt a helyet! :)

Zsuzsi

Tomegkozlekedes

Irtam valami olyasmit korabban, hogy 'Bandung ketmillios modern nagyvaros'-nak tunik az utikonyv alapjan. Bizonyos ertelemben az is, de orulten nagyok az ellentetek. Nem csak ember es ember kozott, de utca es utca, haz es haz, porta es porta kozott is. Az arakrol majd fogok meg irni, de a mi arainkhoz kepest itt minden nagyon olcso. A taxi is, ennek ellenere mi tomegkozlekedunk, a hazunk ugyanis eleg messze van az egyetemtol, ahova minden nap be kell jarnunk. Tomegkozlekedessel es taxival is kb 3o-45 perc.

Hogy hogy is nez ki itt a tomegkozlekedes? Nem, nem ugy - barhogy is gondoltatatok! :) Metro nincs, remelem, nem is vartatok. Villamos sincs, troli sincs es helyi jaratkent busz sincs. Nem, becak, azaz biciklitaxi sincs. (Azaz egyet-kettot mar lattam, de azok olyan allapotban voltak, hogy- Anti utan szabadon - hasznalja, akinek ket anyja van! :)

Becakok

Becak

Akkor mivel!? Hat ANGKOT-tal kozlekedunk! :) Ez az itteni BKV, ami kisbuszokat uzemeltet, ime.

Ribkah, Vlada, Smilja es az Angkot

Ezeket tobbnyire a szinosszeallitas alapjan lehet megkulonboztetni, mert az eleg feltuno. Ugyan szamozva vannak, es a hatso ablakra ki van irva mind az utirany, mind a szam, ezek tobbnyire nehezen olvashatoak, raadasul mar csak akkor, amikor elment melletted. Merthogy MEGALLO... Megallo az bizony nincsen! :) Megadott utiranyon kozlekednek, es ahol fel akarsz szallni, ott lelkesen integetsz, es megallnak, Te pedig felkapaszkodsz a mindig nyitott ajton. Ha pedig le akarsz szallni, hangosan elorekialtasz: KIRI-KIRI, es ott nyomban megallnak Neked :) Utszakaszonkent megadott arak vannak, amiket mar mi is kapisgalunk, de a heyiek fejbol tudnak. Utszakaszonkent 1500-3000Rp kozott valtozik a viteldij uthossztol fuggoen. Ez 30-60Ft, viszont itt a berletet, mint fogalmat olyannyira nem ismerik, hogy amikor elmagyaraztam, mi az, a helyiek teljesen megdobbentek - sosem hallottak ilyesmirol.
Maga az ut az osszezartsag miatt egeszen vicces szokott lenni. Nem is gondolnatok, hanyan elfernek EGYSZERRE egy ilyen micsodaban! :) Altalaban 8-10-en vagyunk egyszerre, azaz csak mi megtoltunk egy Angkotot, de utaztunk mar 14-en plusz sofor is :) Persze a helyiek tobbnyire fele akkorak, mint mi vagyunk, igy jellemzoen nem ertik meg, hogy hiaba csak 10-en vagyunk, nincs tobb hely! Viszont tobbszor elofordult mar, hogy ha nem fertunk fel egy Angkotra, a sofor leszallitotta az indonezeket. Ez ezert eleg kellemetlen, de nekik, azaz az utasoknak is teljesen termeszetes volt - ami jar az europaiaknak, az jar az europaiaknak :(

Ribkah, Austin, idegen, Carla, Smilja, Milica, Vlada, Zsuzsi, Esther

Neha zenes az ut, mert mig Budapesten Fedel Nelkul-t vehetsz a dugoban, addig itt gitaros keregetok rohannak meg a piros lampanal, es a nyitott ajtonal dalra fakadnak - tobbnyire egyebkent kifejezetten jo hangjuk van, es mai indonez slagereket enekelnek.


Mara ennyi, mert egyreszt a munkammal is kesz vagyok, ami miatt a gep elott kellett ulnom egesz nap, masreszt ha mar most ramuntok, nem lesz ertelme postolnom, pedig egyre jobban elvezem :)

(Egyebkent zarojelben meg annyit, hogy nagyon erdekes kis munkat kaptam az egyetemen, gyakorlatilag a szakdolgozatomat tudom folytatni itt, ugyhogy minden pompas! :) )

Sok-sok puszi - azert hianyoztok! :)
Zsuzsi

Cucaracha

Tehat megerkeztem :) Este 6kor Jakartaban kb. 28-30 fok volt 90% paratartalom mellett. A fullaszto korulbelul leirja az ezest a legkondicionalt repter utan... De ha mar legkondi: Nem csak Katarban, de itt Indoneziaban is nagyon felreertettek ezt az egesz legkondicionalas dolgot. Mind a jarmuvekben (kocsi, taxi, busz), mind pedig a legkondis helyisegekben mindenhonnan omlik a hideg levegot. Nem gondoltam, hogy ennyit fogok itt fazni! Az, hogy eddig nem sikerult osszeszedni egy jo kis felso leguti megbetegdest, csak a szerencsenek koszonheto. Bar Tina, az egyik szloven lany mar napok ota meg van fazva. Valoszinuleg itt fogom egy eletre megutalni a legkondit! :)

Egy oraval utanam erkezett Carla, a spanyol lany. Szeretnivalo egy teremtes, amolyan igazi spanyol: Jo kedelyu es hangos :) Csak mi ketten vagyunk itt egyedul, ugyhogy egeszen joban letunk mostanra, bar a tobbiekkel is jol kijovunk.

Carla es Alex

Penzvaltas: Indoneziaban mar az elso nap milliomos lettem! :) A repteren 100 dollart valtottam be, ami 1.130.000Rp :)) 1USA dollarert itt 10.130 Rp-t adnak (Indonez rupia), azaz nagysagrendileg 50Rp=1Ft. Finoman szolva is gyenge a penzuk... A papir ezres gyakorlatilag valtopenz, joval rosszabb allapotban van, mint a mi papir ketszazasaink. Ami ennel kisebb, az mar apro, de 100Rp a legkisebb tetel - ez tenyleg 1-2 Ft, nem is nagyon foglalkoznak vele.

A repteren egymast erte a McDonald's es a KFC, igy az utobbiba be is ugrottunk, aztan kocsival vegre irany Bandung! (Legkondi - nagyon hideg!) Oriasi dugo volt, mert a pentek este ezen az utvonalon kb. olyan, mint a pentek este Juniusban az M7-en a Balaton fele :) (Oooo, Balaton, azert ott is nagyon lennek!!!!) A jo 5 oras ut kb felenel aztan leesett, hogy az utlevelem bizony tenyleg az utolso check-pointnal maradt Jakartaban. Hogy ugy mondjam innentol, nem volt tul jo kedvem! :) Szerencsere 2 telefonnal sikerult megoldani az egeszet, es mar vasarnap vissza tudtam menni erte, meg is kaptam - azota is nagyon vigyazok ra! :) Persze nem orultem, hogy az elso napjaim egyike ramegy egy oda-vissza Jakarta buszutra, de nem volt kerdes, hogy menni kel, raadasul egy CP-nk (Contact Personunk, azaz a helyi hallgatok kozul az egyik), Esther velem jott, es tudtunk nagyon sokat beszelgetni Indoneziarol. Arrol nem is beszelve, hogy az ugyintezo vamtiszt roppant kedves volt, kikerdezett Magyarorszagrol, keszul ide is hozzank a kozeljovoben. :))
(Szoval Anyu, ne aggodj, minden rendben!! :)) )

Mondanom sem kell, bandungva erkezve meg az utlevel otthagyas hatasa alatt voltam, es persze faradt is igy kulonosen rosszul erintettek a korulmenyek, amik ott fogadtak. Nem 5csillag egisze ala erkeztunk sajnos.

A nappalink Carlaval, es a 3 szerbbel, sorban Smiljana, Milica es Vlada

A nappaliban a szerb fogadott. Ez elsore meg semmi kulonos nem volt. Igen egyszeru korulmenyek, ketes tisztasag, de rendben volt.

A Tina, Carla es Zsuzsi haloja

Az mar igen rosszul erintett, amikor bejelentettek, hogy a fenti szoban negyen osztozunk, meg ugy is, hogy en einstandoltam a bal also sarki kis agyat. Azota viszont lett egy plusz agy, raadasul masik szobaban, ugyhogy mar csak harman vagyunk szerencsere.

A furdo elotere

A 'furdoszobank'

Ez viszont mar kiverte a biztositekot. Tudtam ugyan, hogy itt nem divat a zuhany, de osszessegeben nem erre szamitottam. Azon tul, hogy az egesz latvany ketes tisztasaga eloben valamivel rosszabb ennel, sok a megteveszto elem a kepen. A kad nem egy funkcionalis valami, nem is tudjuk, miert van. Nem mukodik. Mint ahogy a WC-t sem lehet lehuzni, hanem a mellette levo zold vodorbol ontjuk le :) Mivel mukodo mosdokagylonk sincs (ugyanis a fenti kepen levo szinten nem mukodik), maradt a furcsa zold ize... Tisztalkodasra itt tobbnyire ezt hasznaljak: a csapbol engedjuk a vizet a rozsaszin micsodaba, abbol pedig locsoljuk magunkra. Az elso pillanatban nem gondoltam, hogy ezt meg lehet szokni. A kovetkezo, amit tettem, az volt, hogy felcsaptam a Lonely Planet Indonesia-t, hogy hova lehet koltozni. De a szerbek nagyon jofejek voltak, rogton elmondtak, hogy ugyanez volt veluk egy nappal korabban, amikor megerkeztek, aludjak egy nagyot, es meglatom majd.

Mindenkit meg kell, hogy nyugtassak: Minen OK! :) Nem mondom, hogy szeretnem otthonra ezeket a korulmenyeket, de tenyleg mindet meg lehet szokni :) Szombat delelott vettunk egy flakon sosavat, es atpucoltunk mindent a furdoben - igy sem nez ki jol, igy sem mukodik semmi, de legalabb tudjuk, hogy tortent valami :)
A konyharol nincs kepem, mert ezek utan oda be sem mentem, azota is csak egyszer jartam ott :) Hasonloak az allapotok, es az Tianak, az angolul nem beszelo santa 'hazvezetononek' a terulete. :) O lakik csak velunk, bar teljesen elszeparalva, igy nem sokat erintkezunk.

Ja, non plus ultra a kulon bejaratu allatkertunk. Vannak csotanyaink (spanyolul cucaracha - es Carla fel toluk legjobban :)) ), amiket uldozunk, egy allando gyikunk es gyanakszunk egy egerre.

Cucaracha

Szeretnek mindenkit, kulonosen Anyukamat, megnyugtatni, hogy tok jol vagyunk, nem csak errol szol Indonezia, de akartam, hogy tudjatok, hogy nagyon melyrol indultunk... :) A tobbit kesobb. indenkit csokolok!

Zsuzsi

Megerkezes

Mar majdnem egy hete indultam otthonrol, ugyhogy boven vannak elmenyek, de erdemes latnotok a megerkezesem korulmenyeit, hogy minden mas a helyere keruljon majd!

Az utrol roviden annyit, hogy sokkal jobb volt, mint amit vartam. Egyaltalan nem unatkoztam, es teljesen feleslegesen vettem egy tucat ujsagot, mert gyakorlatilag csak a HVG-t lapoztam at. 12.00-kor szallt fel a gepen Budapestrol, MALEV, eleg standard ut volt. Isztambulban gyorsan ment az atszallas, mert a hatalmas a repter, es a ket ora arra volt eleg, hogy megtalaljam a tranzitot, megvarjam, hogy kinyomtassak a Qatar-os jegyeket (ez valamiert 20 percet is igenybe vett), csekkoljam, hogy Hugo Boss es Armani az alap kategoria a duty free shopban Torokorszagban, es mar szalltam is fel a kovetkezo jaratra.
A Qatar Air nagyon pozitiv csalodas volt. Azon tul, hogy kb. 20%-kal olcsobb volt, mint a tobbi ajanlat, nagyon szinvonalasan szervezik az utazast, es a gepek is nagyon rendben voltak. A legkeszsegesebb szemelyzetuk van, osszehasonlitva a tobbivel, akikkel eddig volt modom talalkozni. Abszolut angolul zajlott minden a gepen, arab szot alig hallottam, a szemelyzet nagy resze raadasul valoszinuleg nem is katari volt, hanem europai - meg egymassal is angolul beszelgettek. Ha Azsiaba keszultok, nagyon ajanlom mindenkinek, mert mar az Aranykez utcai irodajukban is nagyon segitokeszek voltak.
Atszallas Dohaban: 9 korul erkeztunk meg, es ijesztoen meleg volt kint, viszont ugy tunik, valamit felreertettek a legkondicionalas kapcsan, mert az 5 ora varakozas alatt a fagyhatart sikerult megkozeliteni. (Adi, ne gyere papucsban! :)))) ) Ezutan viszont sima ut Szingapurig, ahol masfel oras technikai stop, majd meg masfel ora Jakartaig.
Sajnos az ido joreszt felhos volt, de amikor nem, akkor hihetetlen tajakat lehetett latni a repulorol! A dus novenyzetu szigetek elkepesztoen szepek voltak fentrol; Miki, Ausztralia fele nagyon javaslom az ablakot! :)

Penteken helyi ido szerint 5kor erkeztem meg. (5 oraval vagyunk csak elorebb, mint Budapest.) Kicsit korulmenyes volt az ugyintezes a repteren, de a csomagokkal atverekedve magam a burokracian, mar ketten, Alex es Austin (egy fiu es egy lany) vartak ram, nagy tablaval. :)

Most jon a java, de mennem kell, mert a tobbiek csak ram varnak :( Igyekszem folytatni!
Zsuzsi

Valaki!? :)

Kerek mindenkit, aki kicsit is tobbet ert nalam a blogspothoz, mondja meg, mitol lehet, hogy el van csuszva a kezdooldalam es a bejegyzes-szerkesztes is csak nagyjabol nez ki ugy, ahogy eddig... A kepfeltoltes funkciot pl. egyaltalan nem latom.
Koszonom! :)

Zsuzsi

VEGRE! :))

Nem, nem tuntem el, zuhantam le vagy raboltak maris el az indonezek! :) Egyszeruen csak nem jutottam net ele, mert itt jellemzoen az egyetemrol netelnek az emberek, ami pedig zarva van hetvegen :) Azt pedig, hogy keressenek nekunk egy internet kavezot, egeszen komoly kihivaskent eltek meg az indonezek, nem is sikerult megoldani a problemat - pedig becsuletukre legyen mondva, hogy meg agyat is rogton szereztek, amikor kiderult, hogy eggyel kevesebb van. Bar ez is egy vicces tortenet, hiszen pontosan tudtak, hogy heten jovunk, csak eppen azt gondoltak, hogy szamunkra teljesen termeszetes lesz a gondolat, hogy harman aludjanak egy franciaagyban... :) De csak kicsit kellett tiltakozni, es maris megoldodott. Bar nekem peldaul 'single' agyam van, ugyhogy egy szavam sem lehet! :) Igyekszem kiallni magamert! ;)

No de vissza a nethez: Az itteniek ket napos probalkozasa utan a szerbek ma reggel talaltak egy netkavezot a szomszed utcaban, ahol 60Ft egy ora internetezes, szoval remelhetoleg mostmar gyakran online leszek. Bar tenyleg izgalmas az orszag, a kultura, a kornyek, az emberek sot a kutatas is, ugyhogy bizonyos hatarokon belul az elmenyek elsobbseget elveznek azert... :))

Kepek ma meg valoszinuleg nem lesznek. Mar boven lenne mit felpakolnom, de lemerult a fenzykepezo, a csereelemek pedig otthon maradtak persze. Remelem, eloszor es utoljara, mert itt minden percben jon szembe valami fenykepeznivalo. A mai napon pedig kulonosen duhito, hogy lemerult, mert ma volt az egyetemi koszontes, ahol musorral keszultek a helyiek, es a dekan fogadott minket egy szamunkra feldiszitett helyisegben. Es nem csak ezt kellett volna NAGYON megorokiteni, de most korbevezettek a gyogyszereszkaron is, ami - finoman szolva - nincs tul jo allapotban. Iszonyatosan sajnalom, hogy ezt nem seikerult megorokiteni, mert igy talan el sem hiszitek majd, amikor meselek. Remelem, kesobb tudom potolni, vagy a tobbiek jo kepeket keszitettek.

Azt mindenkeppen muszaj mar most elmondanom, hogy az itteniek tenyleg elkepzelhetetlenul kedvesek, minden varakozasomat felulmulta. Persze vannak apro felreertesek a kulturak kulonbozosege miatt, de paratlan figyelem es tisztelet vesz minket korul, amit ezert nem is olyan konnyu viszonozni.

Egyelore ennyi, de tele vagyok elmenyekkel - mar a repuloutrol is, ugyhogy keszuljetek az iromanyokra, es lassan a kepekre is!

Zsuzsi

Indulás

Zsuzsi a reptéren.